A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület Határ – Határhelyzet – Határátlépés címmel 2020. augusztus 27–29-én Pécsen rendezte meg 34. éves konferenciáját, melynek idén a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara adott otthont.
A járványhelyzet miatt szükséges elővigyázatosság és a bevezetett óvintézkedések ellenére az érdeklődés nem maradt el: a hivatalos program szerint a három plenáris előadáson kívül 11 tematikus és 3 doktori szekcióba rendezve összesen 75 előadás került meghirdetésre a konferencián. A meghirdetett előadások majdnem mindegyike megtartásra került, ami jól jelzi egyrészt a választott téma aktualitását és fontosságát, másrészt a szakmai párbeszéd fenntartásának és a szakmai kapcsolattartásnak az igényét a megváltozott körülmények között is. A háromnapos esemény első napján a szekció-előadások után két könyvbemutatón is részt vehettek az érdeklődők, míg a konferencia második napján a hagyományoknak megfelelően a Hajnal István Kör 2019. évi közgyűlésére és a 2016-ban alapított Benda Gyula-díj átadásával összekötött fogadásra került sor. A kimagasló teljesítményt nyújtó fiatal kutatók számára létrehozott szakmai díjat a Hajnal István Kör választmánya idén Révész Tamásnak ítélte oda Nem akartok katonát látni? című 2019-ben megjelent monográfiájáért. A konferencia első két napján kerültek megrendezésre a határ problematikáját körbejáró tematikus előadások, míg az utolsó nap – idei újításként – kizárólag a doktori szekcióknak volt fenntartva, ahol a jelentkezők tematikai megkötöttség nélkül mutathatták be friss kutatási eredményeiket.
Tomka Bélának, az egyesület elnökének megnyitó beszédét követően Egry Gábor, Törő László Dávid és Tamáska Máté plenáris előadásai vázolták fel a határ fogalmához kapcsolódó tágas történeti és társadalomtudományi horizontot. Ez utána a résztvevők szabadon választhattak a tematikus szekciókba csoportosított előadások közül, melyek mindegyike a határok problematikája köré szerveződött ugyan, azonban a fogalom sokrétűségének következményeként rendkívül változatos kínálatot alkottak.
A határok problematikája nem új kutatási terület a társadalomtudományokban, aktualitása mindazonáltal tagadhatatlan. A földrajzi és politikai (elsősorban állami) határokról és összefüggéseikről való gondolkodás több évszázados múltra tekint vissza, de a társadalmi, illetve kulturális határok és azok mentális leképződése is több mint egy évszázada áll a modern társadalomtudományi kutatások fókuszában. A határok vizsgálatának mostani hullámát egyfelől a társadalomtudományi gondolkodás alakulásának belső logikája – a tér, térbeliség fontos kutatási témává válása az elmúlt évtizedekben (ún. térbeli fordulat) – másfelől a közelmúlt társadalmi és politikai változásai adják. Ha olyan hosszú távú, napjainkat meghatározó folyamatokat vizsgálunk, mint az európai integráció, a kommunikációs technológiák fejlődése, illetve a globalizáció, vagy a közelmúlt olyan eseményeit tekintjük, mint a 2014-ben kezdődött orosz-ukrán hibrid háború, a 2015-ös migrációs válság óta tartó és a politikai törésvonalakat újradefiniáló, Európába tartó bevándorlás kérdése, a brexit 2016-os megszavazása vagy épp a koronavírus miatt a WHO által idén januárban kihirdetett globális egészségügyi vészhelyzet, akkor azon vitatkozhatunk, hogy ezek megkérdőjelezik vagy megerősítik az államhatárok jelentőségét, de az, hogy a határok problémája mindegyikben megkerülhetetlen kérdés, vitán felül áll.
A határ tehát sokrétű, sokféleképpen értelmezhető fogalom, ami jól tükröződött az előadások változatos témájában is. Az előadók (enyhe) többsége a határ fogalmát a fizikai térben értelmezte politikai, illetve adminisztratív minőségében, elsősorban államhatárként, kisebb részben város vagy település, illetve birtok vagy uradalom határaként, de volt példa a háborús határokkal, demarkációs vonalakkal vagy éppen a vesztegzárral kapcsolatos kutatásokra is. Aligha véletlen, hogy az államhatárként való értelmezés első sorban azokat az előadókat jellemezte, akik a 20. század első felében bekövetkező trianoni, majd revíziós határváltozások társadalmi hatásait elemezték változatos módon. Nevezetesen azt, hogy a határváltozás hogyan hatott a városhierarchia alakulására, a vándormozgalmakra, egyes városok hosszú távú fejlődésére (pl. Nagyvárad), a határmenti út- és vasúthálózatra, a pronatalista szociálpolitikára, visszacsatolt területek oktatásszervezésére vagy éppen a költözésre kényszerített intézmények identitásnarratíváira. Az államhatárként való értelmezés további lehetőségeit aknázták ki azok az előadók, akik a határ közelében lakók hétköznapi életét, életstratégiáit vagy épp a határvédelem megszervezését helyezték az előadásuk központjába. Szintén a fizikai térben értelmezték a határ fogalmát azok a kutatók, akik nem politikai, hanem természetföldrajzi határokat, illetve azok módosulásának gazdasági, társadalmi hatásait vizsgálták, legyen az folyószabályozás vagy az energiatermelő és -felhasználó régiók határainak innovatív megközelítése.
Az előadók második legnagyobb csoportja a határokat a társadalmi térben értelmezte. A társadalmi határok kijelölésének gyakorlatáról, konfliktusairól, változásairól szóló előadásokban a nemzeti, etnikai, felekezeti, rendi határvonalak és azok átlépései, vagyis a társadalmi rétegződés komponensei és a társadalmi mobilitás útjai, csatornái, illetve lehetőségei és esélyei játszották a főszerepet, de a marginalizált csoportok (szegények, elmebetegek, női munkavállalók) társadalomban elfoglalt helyének kijelölését is több előadás vette górcső alá. Talán az etnikai-felekezeti határok mentén fellépő társadalmi konfliktusokat vizsgáló előadások voltak többségben a kategórián belül, de az előadók javarészt több szempontból vizsgálódtak.
A tematikus előadások harmadik csoportja a kulturális határokat értelmezte (pl. a „provinciális”, vagy a „galíciáner” fogalmak használata kulturális határok kijelölésére), illetve egodokumentumok alapján azt kutatta, hogy a különböző határoknak, legyenek azok fizikaiak vagy társadalmiak, milyen a mentális reprezentációja. Természetesen sok előadás tartalmazott komplex megközelítést, amire talán a legjobb példa a házasságkötések vizsgálata, amelyeket lehetett a fizikai térben értelmezve házasodási körzetekként felrajzolni, vagy a felekezeti etnikumok, illetve különböző társadalmi csoportok közötti vegyes házasságokat vizsgálva a társadalmi határokat és azok oldódását elemezni.
A témák szerteágazóságának másik következménye, hogy az előadók módszertanilag változatosan közelíthették meg saját témáikat, illetve az elemzésekbe bevont források típusai is nagy heterogenitást mutattak (a társadalomtörténet-írásra jellemző módon). Csak néhány példát sorolva fel: házassági anyakönyvek, diplomáciai iratok, ínségmunkások kérvényei, kiadatlan emlékiratok, katonai egodokumentumok, oral history interjúk, káptalani oklevelek, orvosi feljegyzések, klinikai naplók, szépirodalomi művek, képek és térképek, ún. fajgyalázási periratok, sajtótermékek, iskolai értesítők stb. alkották az előadások forrásbázisát. Az előadások egyébként érintették a történelmi Magyarország szinte minden régióját Vastól Máramarosig és Gömörtől a Bácskáig, beleértve Fiumét, Horvátországot és Erdélyt, de egy-egy előadás európai vagy Európán kívüli országokba is elkalandozott. A témák időbeli szórása is a középkortól a 21. századig terjedt. Az abszolút többséget ugyan a „rövid 20. század” szerezte meg (közel 40 előadás), de még jelentős választék jutott a 19. század (kb. 17 előadás) és a kora újkor (kb. 10 előadás) iránt érdeklődőknek is, ahogy korszakhatárokat átívelő előadásokra is akadt példa.
A Hajnal István Körnek alapítása óta kitűzött célja a társadalomtudományos történetírás és az interdiszciplináris megközelítés népszerűsítése, így az előadók rekrutációjára nézve fontos megjegyezni, hogy a hagyományos magyar akadémiai-egyetemi-levéltári szférán kívül egy-egy előadó által képviselve volt a KSH, NKE, SE, BME több Lendület, OTKA illetve ERC kutatócsoport, valamint Lipcsei Egyetem is, illetve egy-egy vidéki könyvtár és múzeum is. A jövőre nézve az utánpótlás szempontjából fontos tény, hogy az előadók több mint egyharmada PhD-hallgató volt.
Pécs nem először volt helyszíne a Hajnal István Kör konferenciájának, és valószínűleg nem is utoljára. Reméljük, nem rossz ómen, hogy az 1994-es pécsi konferencia kötete nem jelenhetett meg, és a 2020. évi konferencia előadásait hamarosan kötetbe szerkesztve vehetik kezükbe az érdeklődő olvasók.
Tátrai Viktor
Comentarios